Az éjszaka

Tudtam, hogy előfog jönni a téma, csak idő kérdése! Annyira várható volt. Csodálkoztam is, hogy mikor összejöttünk B-vel és direkt megkérdeztem zavarja-e, hogy jártam szaktársex-szel, rögtön mondta, hogy á dehogy. Mert azt hitte csak egy két hétig jártunk. Aztán kiderült, hogy fél évig. Tegnap meg előjött ez a milyen az ágyban, ki a jobb téma... Meg hogy nem zavarja, de mindig visszakanyarodtunk a témához és nem miattam. Hiába mondtam, hogy hagyjuk az egészet. Ja és féltékeny a legjobb barátomra :D Aki fiú ugye. Ezt se így mondta, hanem, hogy ugye nem kell félnie, hogy van köztünk valami. Azt már el se mondtam, hogy ez a legjobb barátom valaha nem csak a barátom akart lenni, minek aggódjon feleslegesen. Az elhallgatás nem hazugság :) Ha már ilyen őszinteségi rohamoknál tartottunk (ami egyébként mindig összefügg alkoholos befolyásoltságunkkal és általában buliból hazafelé menet következik be), megkérdeztem hány lánnyal volt dolga. Konkrétan hány lánnyal feküdt le. 15. S azzal nyugtatott, hogy egy pasinál ez nem sok. (Persze ez cseppet sem vigasztalt!) Mert látta, hogy kiidegeltem magam ezen, de ezt se értette miért. Igaz, én kérdeztem, én akartam tudni. De a legjobbat a végére tartogattam: kimondta azt a bizonyos sz betűs szót. Kétszer vagy háromszor is egymás után, magától, természetesen :) Én meg hirtelen nem tudtam mit reagálni, ááá!! Pedig szeretem. Mert ezt se úgy simán mondta, hanem megkérdezte, hogy elviheti-e táncolni lány szaktársunkat, én meg mondtam, hogy persze (minden ellenérzés nélkül), de muszáj volt odatennie, hogy "Ne aggódj, csak táncolok vele, tudod, hogy én téged szeretlek." S ezt utána rögtön még kétszer. Így. Én is szeretem, mégse mondtam rá vissza. Lelki sérült vagyok!

U.i.: Azt tegnap elfelejtettem említeni, hogy szaktársex volt az egyik, akinek a születésnapját ünnepeltük, szóval életemben először megünnepeltem exem születésnapját... morbid!