Változás

Változott megint valami. Nem, ez most nem esemény miatt vagy ahhoz kapcsolódóan, hanem az idő miatt. Szerelmes vagyok, a szó klasszikus értelmében. Kölcsönös. De ha én eljutok odáig, hogy elkezdek nagyon kötődni a másikhoz, bezárkózom és képtelen vagyok kifejezni az érzelmeimet. Gondolom a félelem vagy valami ilyesmi, nem vagyok pszichomókus, de köze lehet a valósághoz. Ha nem tudom kifejezni az érzelmeimet - és itt most nem csak szóban értem, hanem tettekben is -, hidegnek tűnök, úgy tűnik, mintha távolodnék a másiktól, pedig pont, hogy az ellenkezője van! De ezt ugye a másik nem tudja, mert nem mondok semmit, ő csak annyit lát, mintha már kezdene nálam elmúlni az érzés. Na ez a folyamat kezdődött meg nálam, gondolom védekezésképpen. De tenni fogok ellene! Életemben először érzem azt, - amit egyébként mindig is tudtam, de sose éreztem - hogy tenni is kell egy kapcsolatért. Szóval nem fogok bezárkózni, mint egy csiga a házába, hanem ki fogom fejezni az érzéseimet szavakban és tettekben is. Mert azt akarom, hogy ez összejöjjön és sikerüljön. Mindig is az volt a felfogásom, ha jártam valakivel, hogy tart a kapcsolat ameddig tart, nem rajtunk múlik. Dehogynem múlik rajtunk! Most életemben először érzem azt, hogy érdemes beleadnom valamit. Nem akarom, hogy ez is csak elmúljon mint a többi, én ettől a kapcsolattól többet akarok és tenni is fogok érte! Megtartani valakit, na az már valami! Nem csak azért gondolom ezt így, mert azt akarom, hogy igazán működjön, hanem érzem, hogy érdemes az egészért "küzdeni". Bár ez a küzdeni nem igazán jó szó, mert minden rendben van közöttünk, de nem találok jobbat. Furcsa, mert még életemben nem éreztem ilyet. Azt hiszem ez már olyan igazi szerelmféle, bár sose fogok rájönni, milyen szerelmesnek lenni, mert annyi fajtája van, hogy csak na! De ez olyan igazinak tűnik. Remélem pár hónap után is így fogom gondolni és nem csak a pillanat műve :)