B. huga egy tündér! :) Igazi kisgyerek, már el is felejtettem, milyen is az ilyen, lévén a családban nálunk már nincs gyerek, még a hugaim is felnőttek már. És azt hiszem bír engem! Elhívott még játszani is, egyszer kézen fogva vonszolt a játék felé, olyan édes volt! El vagyok tőle olvadva, nem csoda, hogy B. is odavan érte. Imádják egymást, ez annyira látszott rajtuk. A huga le se szállt B. nyakáról az első fél órában, hiányozhat neki a bátyja nagyon... ilyenkor icipicit féltékeny is voltam, hogy B. nem velem van, de nem úgy komolyan, csak picit, meg jó értelemben. Most már biztosabb vagyok abban is, hogy engem is tényleg szeret. Más volt így látni őt teljesen!
Ma meg persze megyek is vissza Pestre, alig jöttem haza, de már megyek is vissza, kezdem megszokni ezt az ingázást :) Hiába, nem bírjuk ki egymás nélkül. Jövőhéten meg gólyatábor!!! Negyedév előtt eljutottunk oda, hogy végre gólyatáborba kellene menni, mivel még egyszer sem mentünk. Ami késik, nem múlik ugye :D Hallottam én onnan nagyon durva mende-mondákat, hát most a saját szememmel megtudom, mennyi az igazság belőle; van egy olyan érzésem, hogy a nagyja igaz lesz.. No meg eszem ágában sincs B-t egyedül elengedni ribancok közé! Mert a gólyatábor két dologról szól: jól berúgni és egy jót dugni, ha lehet tanárral, ha nem jön össze, akkor egy felsőbb éves fiúval, ha az se jön össze, akkor megteszi egy leendő elsős is. A felsőbbéves fiúk meg vajon miért is mennek gólyatáborba? Költői kérdés... amúgy nem ezért megyek B-vel gólyatáborba, hogy felügyeljem, de azért az elsős gólyák csak maradjanak távol tőle :D